Prizma – Fradi-Újpest az NFL-ben…

Baltimore Ravens – Pittsburgh Steelers 9-26

Hogyan működik a Killer B’s?

Azt előre bocsájtom, hogy a Pittsburgh Steelers a bajnokságért játszik, az eddig döcögősnek tűnő támadójáték mögött koncepció húzódik, méghozzá nem egy meccsre, hanem egy tejes szezonra. Todd Haley rendszere most Baltimore-ban vált igazán veszélyessé, ami inkább hasonlít egy súlyos bárdhoz, ami egyre csak tolnak az ellenfél arcába. Ha már helyben vagyunk, akkor Edgar Allan Poe egyik legjobb novellája, „A kút és az inga” lenne a legmegfelelőbb hasonlat. Egyre csak közelít, minden lengésnél egy kicsit közelebb. Az arzenál pedig teljes spektrumában tündököl – beküldjük James Connert, aki azért tud pusztítani. Nem kell Antonio Brown vállán kihúzni a meccset, nagyon szépen el lett osztva Martavis Bryant és Juju Smith-Schuster felé is a labda. Néhány meccs múlva, mikor kibújik Brown az egyetlen szoros őrizetből, ismét tündökölhet. Igen, mert a támaszkodó láb már tökéletesen működik, négy mérkőzés kellett Le’Veon Bellnek, hogy ismét felvegye a liga ritmusát, és majdnem egyedül lenyomja a Brandon Williamst nélkülöző Ravens védőfalat, bár remek segítsége van Roosevelt Nix személyében (akinek az árnyékában fut). Haley idei fiai töretlenek, csak az inga, csak is mindig egyre közelebb suhintják azt a súlyos bárdot. Mikor büntetésekkel játsszuk ki magunkat a vörös zónából, akkor is tudni illik, hogy nemsokára ismét ott lesznek, és újra és újra, ha megdöccen a gép, akkor is újraindul az inga. S nem engedjük a futás ellen feltölteni a boxot, mert bármikor mehet hosszúra Bryant, Brown vagy Justin Hunter, a középső zónákban lubickol Smith, Jesse James és Bell, – tehát senki sem teheti meg azt a luxust, hogy futásra áll fel a Steelers ellen.

S mivé lesz a védelem?

Azért a védelem is hétről-hétre kitermeli a gyémántjait és – bár Alex Collins megtréfálta őket két nagyobb futással – , ebben a védelemben nincsenek nagyobb gondok. Ryan Shazier belenőtt a kabátba, amit Butler edző szabott neki, rettenetes nagy területet játszik be, mindenhol ott van, ha kell labdát szerez a futótól, vagy a levegőben halássza le Joe Flacco passzát. S ezzel, hogy a védelem tengelye teljes sebességgel pörög, a kis fogaskerekek a helyükre kerülnek, a meccsen óriásit nyújtó passz siettető duó, Cameron Heyward és Stephon Tuitt őrületbe kergették Flaccót. Az hátukon pedig rendszeresen érkezett a T.J. Watt – Bud Dupree páros, és ilyen nyomás mellett a gyengének ható hátsó egység is nagyon rendben lévőnek tűnik. Mike Hilton slot cornerback hazaviszi ajándékba ezt a napot, leteperte Flaccót, a Shazier-karmolta labdát megszelídítette, s egy nagy embert is megfenyegetett a hazai támadófalból, hiába no, 80 kilós már…

Mi az, ha valaki lesipuskás?

A Baltimore Ravens, ahol egy meglepően új futót vetettek be Collins személyében, aki kétszer is megiramodott, mindösszesen 73 yardra. Na, de ez édeskevés egy mérkőzés megnyeréséhez. A new yorki videósok viszont úgy döntöttek, hogy Brown három lépéses labdabirtokása nem elég, és labdaszerzéssel jutalmazták a Hollókat. Ekkor beindult a lesipuskás brigád (gy.k.: tévékommentátorok), hogy innen, három labdabirtoklás hátrányból is, a hazaiak megragadják a momentumot és simán megcsinálják. Üzenem Baltimore-ba, hogy ez kevés, ez nem meccs terv, hanem egy ötperces fellángolás, ha erre építenek stratégiát Harbaugh-ék, akkor nem sokat megy felfele a szekér – mert az inga egyre közelebb és közelebb… (Pongrácz Zoltán)

Mindkét gárda a csoportelsőség megszerzését tűzte ki célul, és 2-1-es mérleggel vágott neki a vasárnapi rangadónak. Ezért is izgatottan ülhettünk le vasárnap 19 órakor a TV elé. Baltimore-i oldalról kemény diónak ígérkezett a mérkőzés, hiszen a vak is látta a támadóik eddigi szenvedését. Ilyenkor mindig az irányítót veszik elő, jelen esetben Joe Flaccóval érdemes kezdeni az értékelést. Az évek alatt kirajzolódott, hogy a 2008-ban elsőkörös irányító teljesen átlagos szintű a posztján: erős karral rendelkezik és a rájátszásban turbó üzemmódba kapcsol. Nem könnyű a helyzete a társak folyamatos hibái miatt, de saját dolgát sem könnyítette meg. Több magas labdát engedett el és olyan célpontnak is passzolt, akit három védő őrzött, az első labdaeladásnál olyan érzésem volt mintha Ryan Shaziert vette volna célba. Senki se lepődjön meg, ha a következő években új irányító érkezik a játékosbörzéről egy első vagy második napon. Befolyásolhatta a legutóbbi sérülése is, de a gyenge támadófal, az inkonzisztens futójáték és a lyukas kezű elkapók biztosan hatással voltak a játékára. Nagyon hiányzott a sérült Marshal Yanda a falból, a kezdőötös a játék egyik elemében sem tudott dominálni. Igaz, két remek futást is bemutatott Alex Collins, de a labdaelejtése miatt őt sem fogják megdicsérni. Terrance West ezúttal kevés lehetőséget kapott és hatástalannak bizonyult. Az elkapóknak komoly problémát okozott a labdák megszelídítése, a második negyedben komikus volt Mike Wallace bénázását nézni. A játékhívásokkal sem lehettek elégedettek a Ravens-fanok, ugyanis legszívesebben kihajítaná az ember a TV-t az ablakon mikor egy 3rd & 7 szituációnál egy teljesen reménytelen 3-4 yardos átadást lát. Képtelenek voltak játékba hozni Jeremy Maclint, három elkapása volt csak, látszott is a frusztráltság rajta. Abszolút reális volt a félidei 19-0-ás vendég előny. Fordulás után hiába harcolt ki a védelem „interceptiont”, kihagyott mezőnygól kísérletet, az adódó lehetőségeket csak mérsékelten tudták kihasználni hazaiak, nem sikerült izgalmassá tenniük a legvégét.

A Ravens védelem sokkal jobb teljesítménnyel rukkolt ki, úgy is , hogy nélkülözniük kellett Brent Urbant és Brandon Williams-et. Többször is megállították Big Benéket, de hiányzott az átütőerő, amikor pedig 2nd & 18-nál egy Conner-futás után összejött az első kísérlet, akkor örültem, hogy nem a Ravensnek szurkolok. A Pittsburgh jó volt földön, és ez kritika az ellenlábasnak. Egy jó védelem ellen nem lehet tízperces támadást vezetni, Le’Veon Bell először zárt az idényben 100 yard felett. Számos olyan harmadik kísérletes helyzet volt, amikor nem volt ellenszer vendégek játékhívásaira, erőből megcsinálta azokat a Steelers. A zárónegyedes teljesítményt nem érheti kritika, sokat voltak a pályán, mégis tényezőként. Az már nem az ő saruk, hogy a támadók képtelenek voltak élni a megszerzett labdákkal. A kulcsemberek hozták magukat, Eric Weddle beírhatott magának egy labdaszerzést, C.J. Mosley szinte mindig a labda közelében járt és Willie Young is említést érdemel a leütött labdái miatt. Nem egyszerű azonban a helyzetük, hiszen az impotens támadójáték mellett fárasztó újra és újra visszajönni a pályára, egy-két játékhéten belül elfogyhat a motiváció.

Ahogy az eredmény is mutatja, gyenge teljesítmény volt ez a Ravens oldalon és a szezon további részére sem tekinthetnek optimistán a szimpatizánsok. A 2-2-es mérleg adhat némi okot a bizakodásra, de a két legyőzött csapat közül a Cleveland Browns és a Cincinnati Bengals sem képvisel nagy játékerőt, így a Ravens játéka maximum az AFC North második helyére lehet elegendő. Egy 7-9 vagy egy 8-8 körüli mérleget vizionálok, és ez kevés a rájátszáshoz. A támadófalban már nem lehet forradalmi változtatásokat eszközölni, a sérülteket sem lehet pályára küldeni és hiába van fantázia a védelemben, annyira nem jók, hogy egyedül nyerjék meg a mérkőzéseket. (Asbóth Tamás)

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS
Asbóth Tamás

Szerkesztő: Asbóth Tamás

Asbóth Tamás minden írása →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.