Prizma – Volt egyszer egy Vadnyugat

Los Angeles Rams – Seattle Seahawks 10-16

A múlt héten a Baltimore Ravens gyengélkedéséről írtam, ezen a héten a Los Angeles Rams lett a soros és úgy látszik az ő szurkolóiknak sem hoztam szerencsét. Bárkit képes vagyok belehajszolni a vereségbe…. A Rams nem játszott olyan rosszul, mint előző héten a Ravens, de a hibáikon látszott, kell még javulniuk ahhoz, hogy konzisztens és versenyképes gárda álljon össze az Angyalok Városában.

A Sean McVay vezetőedző dirigálta támadóegység csúcsra pörgött az első hetekben, ezt azonban nem sikerült megismételni a Seattle Seahawks védelem ellen. Igaz, hogy évek óta remekel a „Legion of Boom”, de a los angelesi stratégia is komoly szerepet játszott a mindössze 10 szerzett pontban: amíg Jared Goff 47 átadással próbálkozott, addig Todd Gurley csak 14 alkalommal cipelhette a labdát. Sokkal jobban kell a korábbi elsőkörös futóra támaszkodniuk még akkor is, ha csúnyán elhagyta a labdát az end zone közelében. Tavon Austin is számos lehetőséget kapott, ami nem sült el jól, egy hatpontosa mellett totálisan hatástalan volt. Goff két labdaeladást mellett egy fumble-t is vétett, de semmi pánik, képest volt haladni a támadóegység. Említést érdemel, hogy hátrányban alig több mint egy perccel a vége előtt képes volt végigrobogni a vörös zónáig, de az újonc Cooper Kupp kezében maradt a „W”. Goff két legveszélyesebb célpontja Tyler Higbee és Robert Woods volt, előbbinek több hosszú elkapása is volt. Ellenben Sammy Watkins nem kap ötöst az ellenőrzőjébe, ő képtelen volt elkapást produkálni, úgy látszik Richard Sherman rágós falatnak bizonyult számára.

A bajnokság kezdete óta a támadók termelték, a védők nyelték a pontokat. Ez a rossz sorozat most megszakadt, hiszen Russell Wilsonék mindössze 16 pontot szereztek. Ez nem rossz teljesítmény, egy gyengélkedő Seahawks támadófala mellett, de az Aaron Donald vezette hazai védelem versenyképes tudott maradni. Jobb játékot várnak tőle és Robert Quinntől egyaránt. Több hiányzó akadt, a két kezdő safety (Lamarcus Joyner és Maurice Alexander) helyett beálló Cody Davis és John Johnson is bemutatott labdaszerzést. A passzsiettetők közül a csere, Matt Longacre idei harmadik sackjét is szerezte, képesek voltak nyomás alatt tartani Wilsont, akinek számos alkalommal menekülnie kellett. A földön is bizonyított a hazai védelem, Eddie Lacy és Thomas Rawls is kevesebb, mint 3 yardot átlagolt futásonként. A védelem tehát megadta az esélyt a győzelemre, annak elmaradása a labdavesztésekben keresendő.

Az első éveiben visszahordónak számított Tavon Austin a csúnyábbik arcát mutatta a Seattle ellen. Kétszer is elejtette a labdát, ebből az egyik az ellenfélhez került. Megengedhetetlen a visszahordás közben vétett fumble, ha képtelen vagy megtartani a disznóbőrt el se indulj vele. Öt labdavesztés a hazaiaktól és a rúgó, Greg Zuerlein elhibázott mezőnygól kísérlete. Ezek után szinte csoda, hogy a végéig esélyük volt a győzelemre. A szurkolóknak nehéz megemészteni a buta hibákat, de a jövőt tekintve bizakodóak lehetnek. A tavalyi szezon végén egyértelmű mellényúlásnak tartották Goffot, aki Jeff Fisher eltávolításával és McVay kinevezésével hip-hopp megtáltosodott. Egy 31 éves vezetőedzőtől nem várható el, hogy teljes szezonban tökéletes munkát végezzen és ez kiütközött a csoportrangadón. Elmarasztalható a játékhívásokért, hogy többet kellett volna Gurley-t játsztni, de az öt labdaeladással még így is csoda, hogy meccsben tudtak maradni. Az irány jó és a csapat fénye még nem olyan csillogó, mint a kaliforniai napsütés, de ha tovább mennek ezen az úton, akkor versenyképes alakulatot láthatunk az idényben… és jövőre a rájátszásba jutás is elvárás lehet. (Asbóth Tamás)

Vagy igen, vagy nem, de az biztos!

Nagyjából ennyi a tudatosság abban, amit a Seattle Seahawks támadásban mutat immáron hétről-hétre. Így vagy úgy, de Russell Wilsonról szól a mérkőzés és az aktuális ellenfelek is ezt akarják elérni. Nem képesek épkézláb futójátékra, a támadófal blokkjai finoman szólva sem sikeresek, Chris Carson kiválásával eltűnt az egyéni faktor, amiből lehetett volna valami, Eddie Lacy nem ehhez a blokkolási sémához szokott, ritkák az irányváltásai, dinamikája régóta nincs… Thomas Rawls még tudná ezt a rendszert, de ritkán egészséges, és a sérülése óta sokat vesztett a dinamikájából. Talán a jövőben ez Carsonra nem lesz igaz. Futójáték híján a Rams ellen is maradt Wilson, aki szinte folyamatosan agresszív blitz-csomagokkal találkozott, és most sem sikerült igazán mit kezdenie vele, ami az 5. héten már aggasztó. A játékhívások nem segítik a fejlődést, mindig ugyanazt próbáljuk, de a kivitelezésbe folyton hiba csúszik, ami egy jó védelem ellen az adott támadójáték halálát jelenti. Tanner McEvoy labdaeladása tökéletes példa a „rossz játékhívás, még rosszabb végrehajtással” variációra. Wilson nem volt a helyzet magaslatán, labdái pontatlanok voltak, alul- vagy túldobta az elkapóit, tegyük hozzá, hogy gyakran volt nyomás alatt. Jimmy Graham sem acélos, de még a jobbak közé tartozik a kevés értékes elkapásával. A hazaiak ötször adták el a labdát, ennek ellenére a Seahawks „csak” 16 pontot szerzett. Elmondható, hogy nem a támadókon múlt a győzelem. Jól jön majd a pihenőhét Seattle-ben, nagy kérdés, hogy képesek-e ilyen rövid idő alatt gyökeres változást elérni. Ha nem, akkor hasonlóan nyögvenyelős idényre számíthatunk, aminek a végén még a rájátszás is összejöhet.

Közeleg a tél!

A védelem már sokkal stabilabb lábakon állt, és főként ennek köszönhető, hogy nyertek a csoportrangadón. Az első negyedben még akadtak gondok, a földön és a levegőben is tudott fogást találni a védelmen a hazai támadóegység, és csakis Earl Thomas zsenialitásának köszönhető, hogy nem vezetett rögtön az első támadás után a Rams. Gurley már nyújtotta a gólvonal felé a bogyót, mikor Thomas remek ütemérzékkel csapott a karjára, aminek az eredménye touchback lett. Később Tavon Austin „égette” a fiúkat 27 yardos TD cipeléssel, úgy hogy azt rossz volt nézni. Ezután a védelem „rájátszás-formába” került, a Rams futójátéka megsemmisült, Goff kissé magára maradt. Jöttek is a hibák a játékában, két eladott labdával megúszta, de több is lehetett volna. Annak ellenére volt képes nyomásgyakorlásra a Hawks, hogy érdemi siettetés csak a szélről jött, de Frank Clark egyre inkább tűnik sztárjátékosnak. Itt például a vén róka Andrew Whitworth is megtapasztalhatta ezt. Sheldon Richardson az irányítóra kevésbé, de a labdára annál inkább volt veszélyes, kettő labdaszerzés is szerepel a neve mellett. Középen a Bobby Wagner és K.J. Wright páros hozta a megszokottat, de ők képesek magasabb fokozaton is játszani, és lehet, hogy még nem kell arra a fokozatra kapcsolni. Hátul akadtak lyukak, továbbra sem működik a harmadik kísérletek kivédekezése. Amikor kellett a védelem összeszedte magát és ez főleg a kulcsfontosságú labdaszerzéskben mutatkozott meg. Thomas a védelem vezére, a Sherman-Griffin hátvédpáros hosszú távú megoldás lehet. Hiányérzetet talán Kam Chancellor játéka kelthet, gyakran tűnik bizonytalannak és lassúnak, nem domináns a futás ellen, ahogy azt várnánk tőle. Neki javulnia kell, nem tudom, mi lehet a probléma. Összességében jól teljesített védelem, de tudnak ennél többet is, főleg egyénileg, azt elmondható, hogy a Rams támadókból kiválóan felkészültek. A speciális egységnél brit tudósok még mindig vizsgálják, hogy miként lett visszahordó a támadófal emberből, Ethan Pocicból. (Barcsik Norbert)

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS
Asbóth Tamás

Szerkesztő: Asbóth Tamás

Asbóth Tamás minden írása →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.