Conference Round beharangozó – Saints at Vikings

Minnesota Vikings – New Orleans Saints

Az összecsapás az alapszakasz első heti párharcának visszavágója is egyben és győztese az NFC konferenciadöntő esélyeseként lép majd pályára a Super Bowlba jutásért.

Amikor a Vikings támad…

Nem állít igazat, aki Sam Bradford sérülése után nem temette el a csapatot. Case Keenum annyira rossz irányító volt, hogy ha pályára talált, alig várta mindenki, hogy lecseréljék. Ehhez képest az év végén minden statisztikában a középmezőnyhöz, annak tetejéhez tartozik. Ilyen teljesítményhez persze kell a csapattársak – a karrierje legjobbját nyújtó Adam Thielen, Kyle Rudolph és Stefon Diggs, a Delvin Cook futó kiválása után pályára lépő és elkapóként is helytálló Jerick McKinnon – kiváló játéka is. (A Panthers futója, McCaffrey 100 yard fölött kapott el a múlt héten, érdemes odafigyelni, mert egy check down passz is megfordíthatja a mérkőzést.) De ne kisebbítsük Keenum érdemeit: nem adja el a labdát, pontosan megdobja, amit meg kell, és a lábaival kisegíti a támadófalat. Szüksége is van erre a falnak, mert az örökifjú Joe Bergeren kívül senki nem nyújt kiemelkedőt, sőt Riley Reiff katasztrofális vakoldali tackle-ként. Van még két egymás képességeit jól kiegészítő futó és bár papíron a liga egyik legjobbja a Vikings futógépezete, inkább erőltetik, mintsem igazán jók… De amíg a védelem így teljesít és Keenum nem adja el a labdát, addig ez is elmegy. Működik a kockázatkerülő taktika, az elkapókat próbálják helyzetbe hozni és nem kerülnek nagyobb hátrányba.

A rájátszásban azonban előbb-utóbb oda kell dobni, ahol még ember nem járt. Diggs az egyik legkiválóbb elkapó a vörös zónában, őt minden bizonnyal az újonc szenzáció Marshon Lattimore követi majd. Rudolph és Thielen ellenfele pedig a Craig Robertson, illetve a Ken Crawley, Marcus Williams defensive back duett lesz. Nagyon jó quartett, elég annyit mondani, hogy mindössze 79-es QBR-rel passzoltak ellenük az idén és 20 labdaszerzéssel vezetik a ligát. De a vendégvédelem közel sem sebezhetetlen: a legtöbb 20 yard fölötti játékot adták fel a szezonban, néha egyszerűen képtelenek szerelni, futás ellen pedig nagyon szerény a teljesítményük. Ennek egyszerű oka van: a temérdek sérülés. A védőfal szélén Cameron Jordan és senki más, egyszerűen elfogytak a passz siettetők. Sheldon Rankins próbálja tartani a fal közepén, több-kevesebb sikerrel. Mellettük, mögöttük megemlíthető a szezon második felére egyre nagyobb szerepet kapó David Onyemata. Egyetlen szerencséjük, hogy az ellenfelek általában nem érnek rá ellenük futni, átlagban mindössze 25 futójátékot hívnak ellenük, pedig elég korrekt, 4.4 yardos átlaggal engedik. Rá lehet ülni ellenük az eredményre és pörgetni az órát: A „bend but don’t break” védelmekkel szemben ők akkor a legpusztítóbbak, ha előnyből játszanak.

Amikor a Saints támad…

Ezt az előnyt pedig a liga egyik legjobb támadóegysége igyekszik is megadni nekik. Az egység hasonlít arra, amit a Vikings védelem az első héten kvázi lenullázott, de Alvin Kamara nemhogy lökést adott, de egyenesen a sztratoszféráig lőtte a Saints támadóegységét. Hihetetlen a srác, elkapókat megszégyenítő számokat hoz, emellé 6.1 yardos átlaggal fut! Egyszerű check down passz után is képes felborítani a pályát. És hogy mennyire nem egysíkú a passzjátékuk, abban nagy szerepe van Mark Ingramnak, aki 58 labdát kapott el a szezonban. A támadásaikat előszeretettel a földön fejezik be, 22 TD-t futottak, és 23-at passzoltak. Drew Brees ezt a dink&dunk taktikát annyira pontosan és tökéletes időzítéssel játssza, ahogy senki más a ligában. A passzainak mindössze 11%-a minősíthető mélységinek, és első számú célpontja Michael Thomas, a PFF értékelése alapján a második legjobb teljesítményt nyújtó elkapó.

A Vikingek nemcsak rápihentek a derbire, de képesek pályára küldeni az összes kezdőt a védelemből! Ez már önmagában történelemkönyvekbe illő tett. Mit kell még elmondani róluk azon kívül, hogy a legjobbak a ligában? Nagyon kedvezőtlen „match up” a Saints támadóknak a hazai védelem, és nemcsak azért, mert nincs gyenge pontjuk. Vertikálisan elképesztően gyorsak, Eric Kendricks és Anthony Barr a leggyorsabb linebacker duó a ligában, ettől jobb ellenszer nem kell Kamara és Ingram ellen. A Saints támadófal közepe gyengébb, mint azt korábban megszokhattunk. És akkor ne beszéljünk a liga legjobb safetyjéről, Harrison Smith-ről. A szélsőhátvédjeik nekem „nem jönnek be”, Xavier Rhodes bármikor képes egy 40 yardos büntetésre, Trae Waynes még nála is sebezhetőbb, de amíg ilyen erős a passz siettetés, addig nincs izgulnivaló. Ha a támadófala képes megvédeni Breest, akkor nemcsak Thomas, de a draftpozíciójához soha fel nem érő, viszont karrierje végére tisztességes elkapóvá felnövő Ted Ginn Jr.  is okozhat meglepetést.

Ha a szabad ég alatt játszanának, akkor sima Vikings győzelemre tennék. Aki látta Breest a téli mínuszokban rájátszásos mérkőzésen, az tudja, miről beszélek. De a fedett pálya ellenére is a hazai gárdára teszek, mivel a két csapat eddigi produkciója alapján elmondhatjuk, hogy a Vikings játékosállománya és sémája mintha erre a mérkőzésre lenne kitalálva. Szerintem a Smith-Kamara párharcon dől el a meccs: Ha kihúzod a Saints méregfogát, akkor ugyan szoros lesz a végeredmény, de a hazai csapatnak nem lesz izgulnivalója.

Tamás Mihály

Facebook
Twitter
Email értesítés
RSS
Meksz Dezső

Szerkesztő: Meksz Dezső

Meksz Dezső minden írása →

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.